2013. május 27., hétfő

A völgyeket fentről... Erőss Zsolt emlékére


Matekovics János Zoltán: A völgyeket fentről...
Erőss Zsolt emlékére
                                   
Hegyek, csúcsok az életem,
Bocsássatok meg nekem,
A völgyeket fentről nézem,
Büszke csúcs hordozza
Múló képem.

(2013.05.26.)




A képen: Sepsiszentgyörgy, 2012. november 28 Erőss Zsolt és Matekovics János Zoltán                         

2012. november 27., kedd

Teljesség

Matekovics János Zoltán:
TELJESSÉG

       A budapesti állatkertben vidám csapat zsivong. Kisgyerekek futkároznak és fedezik fel a képekrõl már jól ismert állatokat immár “élõben” is lelkesen. A szülők veszik a lapot, örömmel vegyülnek a gyerekeik élményeibe legalább néhány órára.
        Teljesen magátólértetõdõen illeszkedik be ebbe a koradélutáni hangulatba egy tolószékes pár, akik alig tudják tartani az iramot kis szöszi, a boldogságtól ragyogó, teljesen egészséges gyermekükkel, aki magafeledten ugrándozik előttük.
        Ez lehetséges? Igen. Nem sajnálkoznak rajtuk? Nem. Teljes életet élnek?        Igen.
       Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!
        Összecserélődnek szerepek?Lehetséges? Ki kin is segít?
        Nagyon meguntam, hogy mi csak ülünk, saját sebeinket nyalogatva, körülöttünk változik a világ, mi nem járulunk hozzá, csak tétlenül de -legalább fontoskodóan - bíráljuk, és tehetetlenül vergõdünk egyik napról a másikra a tévé előtt. Nem gondolunk át semmit, mit kéne tenni, miért vagyunk, stb., elkönyveljük, hogy csak úgy magától megoldódnak a dolgok vagy legalábbis Isten majd megoldja őket, ha akarja. Minket ne háborgassanak a Diogenész-hordónkban. Jó nekünk így? Saját magunkat elszigeteljük. Tõlük. Magunktól. A világtól. Pénzadományokkal elõfizetünk az irgalmasság látszatára.
Egy székesfehérvári akadályoztatottakat foglalkoztató központ felmérése szerint „Zavarná –e Önt, ha tudná, hogy a kedvenc cukrászsüteményét egy értelmileg akadályoztatott készítette el?” A válasz egyértelmű volt.”Nem” Sót egyesek hozzátették: „Még büszkék is  lennénk rá!”
        Ennyire toleránsak lennénk? Nem hiszem. Mégis  hány akadályoztatott embertársunknak kell „megsemmisülnie” nap mint nap, a lekicsinylő, sajnálkozó tekintetek kereszttüzében! Sokan nem is tudják kezelni azt a helyzetet, ha szembetalálkoznak egy másmilyen emberrel.Hogyan kell hozzá viszonyulni. A válasz egyszerű: ugyanolyan embertársunknak kell tekinteni, mint bármelyikünket.
      Lássuk be: a speciális szükségletű embereknek leginkább arra van szükségük, hogy mi ne gördítsünk szociális és egyéb diszkriminációs akadályokat  elébük. Ne szűkítsük be a természetes életterüket. Adjunk lehetőségeket.Nem arra kell koncentrálni ami nincs, hanem arra, ami megmaradt.És ezt tisztelni kell.
         Tudjuk elfogadni a másságot. És magunkat leginkább.

                                                                                            (2004)

2012. november 17., szombat

Villódzó fények közt





Villódzó fények közt,
Zörögnek a levelek a fákon,
Pokoli lesz minden,
Az égi barikádon.

Majd elcsitul szépen,
A szél elül az ágon,
A havas téli éjben,
Megjelenik az Isten.

Meghajol a természet,
Kisimulnak a ráncok,
Minden ember új lesz,
Feltámadnak az álmok.

(2012.11.14)


új honlap

Tájékoztatom a blogolvasókat, 
hogy hamarosan új honlapra költözik ez a blog

az új honlap címe:


Tisztelettel:
Matekovics János Zoltán

2012. november 14., szerda

Diogenész családja




Matekovics János Zoltán:

Diogenész családja

Együtt vagyunk összeérlelődve,
A lét dongái tartanak össze,
Céljaink összepréselődve,
Forrunk, míg kilépünk belőle.

(2012.11.13)


2012. november 13., kedd

Műveltség nélkül nem érdemes (Egyetemi beszélgetések)


Ma jelent meg a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilapban



2012. november 13., kedd: Közélet

Műveltség nélkül nem érdemes 

(Egyetemi beszélgetések)

Ismét hangulatos estének lehettünk tanúi múlt csütörtök este Nagy Attila, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának főigazgatója által megálmodott egyetemi beszélgetéseken. A házigazda kötetlen beszélgetésre hív olyan neves egyetemi tanárokat vagy jeles alkotó személyi­ségeket, akiknek tapasztalatai, esetleges külföldi élményei nyomán előremozdulhat a helyi egyetemi élet.
Az eddigi vendégek, Szilágyi Charlotte, a Harvard Egyetem szeminarizáló tanára és Kristály Sándor matematikus után egy olyan személyiséget hívott meg, aki itt, helyben fejtette ki áldozatos kultúramentő tevékenységét, és szerepet vállal ma is közösségünk életében. És itt nem csak Kiss Jenő harminchárom éves könyv­tár­-igazgatói múltjára gondolok elsősorban. Talán kevesen tudják, hogy igazgatói működése alatt könyvtáron kívüli tevékenységekben is kezdeményező és irányító szerepet vállalt. Több szobor és emlékmű felállítását szorgalmazta, mint például a zágoni Mikes Kele­men-, a sepsiszentgyörgyi Kos­suth La­jos-, II. Rákóczi Ferenc-szoborét, valamint a Jókai- és a Bartók-emlékplakettet is neki köszönhetjük. Felismerte a könyvtári szakmai képzés szükségességét, irányítása alatt kezdődött a könyvtári katalógus digitalizálása.
A csütörtöki találkozón a műveltség és a tájékozottság viszonyáról beszélgettek. Bár e két fogalom összefügg, nem fedi egymást. A mai globalizált világban a média és a politikusok azt sulykolják az emberbe, hogy fontos és számít, de aztán ejtik, mint egy porszemet. Sok forrásból lehet tájékozódni, de egyáltalán nem könnyű kiválasztani a hiteleseket. Olyan forrásokat kell keresni, amelyek gyarapíthatják az általános műveltséget. A műveltség iránti igény inkább az európai emberre jellemző. Az amerikai társadalomban sokan műveletlenek, éppen ezért nem látják életük értelmét. Műveltség nélkül lehet élni, de értelmessé tenni az életet nem.
Az estének külön színt adott Barabás Lajos tenor éneke, aki magyar népdalt és a népszerű János vitéz operettből adott elő részletet.
MATEKOVICS JÁNOS ZOLTÁN

2012. november 12., hétfő

Szivárvány


Matekovics János Zoltán: 

Szivárvány

 - Kósa Apor tanár emlékére -


Sas-szárnyakat bontogattál,
Oltalmaztad, tápláltad  néped,
Te csak repülni akartál,
A szivárvány végigszalad az égen.

(2012.11.12.)